Nemrégiben lehetőségem nyílt egy kicsit kimozdulni szeretett országunkból több alkalommal is. Az úticél Kína volt. Azaz, hogy egészen pontosak legyünk People's Republic of China. Korábban is utaztam már külföldre, ellenben ezek az utak mind az európai kontinensre korlátozódtak. Mivel most egy egészen más kultúrát ismerhettem meg -ha csak részben is-, gondoltam megosztom az esetleges érdeklődőkkel a tapasztalataimat, élményeimet főleg a készített képanyag segítségével.
Pestről felszállva búcsút intettünk a fővárosnak...
Doha-ig 6 óra ott 1-2 várakozás, majd tovább egyenesen a célig 11 óra. Az út azért viszonylag gyorsan és kényelmesen telt köszönhetően az egyéni kivetítőnek és a gyakori kajálásnak.
Nagy sokára megpillanthattuk Kelet keletjét, a élettől pezsgő Jangce terjedelmes torkolatát.
Tehát kezdjük az elején...
Három ízben voltam kint összesen. Első utam március elejére esett majd még ebben a hónapban ismételtem, végül májusban is tiszteletemet tettem itt. A repcsi Doha-n keresztül érkezett Kelet kapujához a shanghai Pudong reptérre, legutolsó alkalommal pedig Németországon keresztül vezetett utunk. Volt már szerencsém 36 órás buszúthoz, de ez is megérte a maga pénzét.
Pestről felszállva búcsút intettünk a fővárosnak...
 |
| KÖKI |
 |
| Ferencvárosi pályaudvar |
 |
| Csepel |
 |
| Pesti látkép |
Nagy sokára megpillanthattuk Kelet keletjét, a élettől pezsgő Jangce terjedelmes torkolatát.
Leszállás után egyből buszra vagy Maglevre szálltunk, amit kínai kísérőnk nélkül némiképp problémásan tudtunk volna kivitelezni, mivel az európai emberek többsége által ismert abc betűit a reptéren és az igen forgalmas helyeken kívül már nem igazán erőltették...
Szóval megérkeztünk a 17,8 millió lelket számláló városba, ahol a mesés keletről alkotott kép némiképp átalakul az ember fejében. Valószínűleg így járnak azok is akik Magyarországra jönnek és egy világ omlik össze bennük -vagy legalábbis egy új születik-, amikor szembesülnek vele, hogy itt a betyárok nem csak a pusztában állnak, és lóháton közlekedni sem olyan konvencionális dolog már.
No hát, emberek vagyunk, de ez akkor is más volt, mint amire számítottam.
Hogy miért is?
-Az itthon megszokott tízemeletes ott 30-nál kezdődött:
-A felhőkarcolók 100 emeletig is elmentek:
-A gyorsforgalmú utak 5 emelet magasságban cikáztak a városon keresztül:
-A vonatok 300, a Maglev 431 km/h-val robogtak:
 |
| a vonat ottlétünk alatt egyszer sem állt meg felsővezeték szakadása miatt |
 |
| a maglev tud menni |
 |
| a maglev végállomása |
-És az emberek is furán hunyorogtak :-)
Egy szó, mint száz, Shanghai a világ legnépesebb városa, és nem biztos, hogy gyakori a rizsföldeken távolba meredő, rizskalapot viselő földművesek látványa.
Budapest és Shanghai az alábbi illusztráció szerint arányul egymáshoz terület ügyileg:
Mivel a lakosok száma tízszerese a magyar fővárosiakénak, így a kb 3,5-szeres lakossági sűrűség miatt érthető a felhőkarcolók sokasága és az infrastruktúra fejlettsége.
Visszatérve az események fonalához...a Shangai vasútállomás volt a következő megálló némi taxizás után.
 |
a belvárosi állomás |
 |
| a nem annyira belvárosi állomás |
 |
| majdnem mint a Keleti pályaudvar... |
Még egy óra a vonaton, ahol érdekes szobára bukkantunk.
Aztán hipp-hopp meg is érkeztünk Changzhou-ba...épp ideje volt.
Gyorsan megszereztük a szükséges nyelvtudást, ami a meg/el/köszönésben ki is merült. Ezek után mit is néztünk meg, azaz mik voltak a helyi látványosságok? Erre kiderül a válasz, az alábbiakból.
