WentToChangzhou: WentToChangzhou

Bevezetés:

Nemrégiben lehetőségem nyílt egy kicsit kimozdulni szeretett országunkból több alkalommal is. Az úticél Kína volt. Azaz, hogy egészen pontosak legyünk People's Republic of China. Korábban is utaztam már külföldre, ellenben ezek az utak mind az európai kontinensre korlátozódtak. Mivel most egy egészen más kultúrát ismerhettem meg -ha csak részben is-, gondoltam megosztom az esetleges érdeklődőkkel a tapasztalataimat, élményeimet főleg a készített képanyag segítségével.

Tehát kezdjük az elején...

Három ízben voltam kint összesen. Első utam március elejére esett majd még ebben a hónapban ismételtem, végül májusban is tiszteletemet tettem itt. A repcsi Doha-n keresztül érkezett Kelet kapujához a shanghai Pudong reptérre, legutolsó alkalommal pedig Németországon keresztül vezetett utunk. Volt már szerencsém 36 órás buszúthoz, de ez is megérte a maga pénzét.

Pestről felszállva búcsút intettünk a fővárosnak...

KÖKI

Ferencvárosi pályaudvar

Csepel

Pesti látkép

Doha-ig 6 óra ott 1-2 várakozás, majd tovább egyenesen a célig 11 óra. Az út azért viszonylag gyorsan és kényelmesen telt köszönhetően az egyéni kivetítőnek és a gyakori kajálásnak.

Nagy sokára megpillanthattuk Kelet keletjét, a élettől pezsgő Jangce terjedelmes torkolatát.

Leszállás után egyből buszra vagy Maglevre szálltunk, amit kínai kísérőnk nélkül némiképp problémásan tudtunk volna kivitelezni, mivel az európai emberek többsége által ismert abc betűit a reptéren és az igen forgalmas helyeken kívül már nem igazán erőltették...

Szóval megérkeztünk a 17,8 millió lelket számláló városba, ahol a mesés keletről alkotott kép némiképp átalakul az ember fejében. Valószínűleg így járnak azok is akik Magyarországra jönnek és egy világ omlik össze bennük -vagy legalábbis egy új születik-, amikor szembesülnek vele, hogy itt a betyárok nem csak a pusztában állnak, és lóháton közlekedni sem olyan konvencionális dolog már.

No hát, emberek vagyunk, de ez akkor is más volt, mint amire számítottam.

Hogy miért is?

-Az itthon megszokott tízemeletes ott 30-nál kezdődött:

-A felhőkarcolók 100 emeletig is elmentek:

-A gyorsforgalmú utak 5 emelet magasságban cikáztak a városon keresztül:

-A vonatok 300, a Maglev 431 km/h-val robogtak:

a vonat ottlétünk alatt egyszer sem állt meg felsővezeték szakadása miatt

a maglev tud menni

a maglev végállomása

-És az emberek is furán hunyorogtak :-)

Egy szó, mint száz, Shanghai a világ legnépesebb városa, és nem biztos, hogy gyakori a rizsföldeken távolba meredő, rizskalapot viselő földművesek látványa.

Budapest és Shanghai az alábbi illusztráció szerint arányul egymáshoz terület ügyileg:

Mivel a lakosok száma tízszerese a magyar fővárosiakénak, így a kb 3,5-szeres lakossági sűrűség miatt érthető a felhőkarcolók sokasága és az infrastruktúra fejlettsége.

Visszatérve az események fonalához...a Shangai vasútállomás volt a következő megálló némi taxizás után.

a belvárosi állomás

a nem annyira belvárosi állomás

majdnem mint a Keleti pályaudvar...

Még egy óra a vonaton, ahol érdekes szobára bukkantunk.

Aztán hipp-hopp meg is érkeztünk Changzhou-ba...épp ideje volt.

Gyorsan megszereztük a szükséges nyelvtudást, ami a meg/el/köszönésben ki is merült. Ezek után mit is néztünk meg, azaz mik voltak a helyi látványosságok? Erre kiderül a válasz, az alábbiakból.

Hongmei Park:

Changzhou belvárosától keletre található.

Tömegközlekedéssel egymagamban megközelíteni is élmény volt, így szívet melengető látvány volt, amikor messziről megpillantottam az úticélomat.

Ezen kívül persze az egész park minden négyzetmétere meg van tervezve, hogy minden szem biztosan megtalálja a maga gyönyörködnivalóját.

Van egy kisebb pagoda is itt, ami szintén impozáns kívülről és odafentről egyaránt. Ide 5 yuanért jut fel az ember.

A park egyik végében a helyezkedik el a Tianning Temple, ahol a buddhizmus építményei, köztük a Tianning Pagoda is található, melyben eme vallás egyes korszakait megörökítő kiállítások kaptak helyet.

Aki erre jár kötelező ide is betérnie. Hihetetlen élmény, akár egész nap el lehet nézelődni.

Az én esetemben egy kicsit érdekes volt bejutni, mivel a kapunál senki nem lévén elindultam befelé, ahol a biztonsági őr szépen megállított, hogy izé...gondolom a jegyemet hiányolta, de mondtam neki, hogy nincs senki a pénztárban, ő meg mondta, hogy nincs jegyem, én meg hogy nincs senki a pénztárban, ő meg hogy nincs jegyem...legalábbis valószínűleg ezt mondta, mivel ő kínaiul próbált kommunikálni, én meg angolul, ami akár magyar is lehetett volna. Végül 15 perc után sikerrel zártuk mindketten a konfliktust. A Temple-be 20 a pagodába további 60 yuan a belépő.

a pagoda egyik emelete

a Tianning Temple látképe a pagoda egyik alsóbb szintjéről

a torony tetején található nagy harang

A Tianning Temple:

ennek a szobornak a lábfeje egy magasságban volt a kínaiak fejével

Tree River's Park:

A Hongmei Parktól pár száz méterre délre található. Nagyon hangulatos, egy-néhány helyen sűrű őserdőre emlékeztet. Ottlétemkor trombitával próbáltak egy pagoda rejtekében, aláfestésként pedig békák csatlakoztak..

Changzhou People's Square:

Ahogy észrevettem Kínában elég sok minden az embereké -legalábbis elnevezésekben-. Ebben a városban rábukkantam a terükre, ami kimondottan közel esett a szállásunkhoz. A városi múzeum a tér nyugati oldalán, olimpiai sportcsarnokok pedig tőle keletre találhatók.

Changzhou Museum nappal

Changzhou Museum éjjel

Jangce:

A várostól nagyjából 10 km-re északra folyik a Jangce, amit mindenképpen érdemes megnézni. Komppal átkelni a folyón szintén nagy élmény, még olyan szemerkélő esőben is, mint ottlétemkor. Kb 15 perc és 3 yuan egy irány. A túloldalon a nagyvárosi jelleg megszűnik, egyszerű, kisebb házak a jellemzőek, ami számomra sokkal érdekesebb volt.

Dino Park:

A város északi részén található ez a létesítmény, ami vidámpark és dinókiállítás keveréke. Nagyon jó hinták és vasutak találhatóak itt, amikre 200 yuanért egész nap és annyiszor száll fel az ember, amennyiszer akar.

A bejárat

Az eslő hinta, amire felmerészkedtem...

...a második...

...a harmadik: kb 40 méter magasra 3 s alatt fellövik
az vállalkozó szelleműeket, majd ugyanez vissza.

Csatornák:

Nagyon forgalmas az összes megfelelő méretekkel rendelkező vízfelület. Ahol elfér egymás mellett egy-egy uszály, ott percenként elsuhan egy-kettő belőlük. Az egyik irányba menet fedélzetük a víz felszínével egy magasságban, másikban 2-3 méterrel felette.

Emberek és közlekedés:

Ezt a két témát nem tudtam szétválasztani, mivel annyira megragadott a közlekedési stílusuk, hogy leginkább ezt örökítettem meg, mint magukat az embereket magukban.

Az emberek kedvesek, vidámak, hangosak, sokan vannak, köpnek, ordítva ásítanak, csámcsognak és kegyetlenül megbámulnak ha fehér ember vagy.

Amit sikerült leszűrnöm a másodikkal kapcsolatban, hogy nem szeretik a szabályokat, a sávban közlekedés leírhatatlan fájdalmat okoz nekik, szerintük a duda mindent megold, bármilyen érzelmi állapotuk világgá kürtülésére lett kitalálva és hogy az aszfaltra festett jelek csak a komor szürkeség enyhítését szolgálják. Ahogy kinti tanult kollegánk tüzetesen elmagyarázta: "This is China!". Ezek után minden világossá vált, habár saját szabályként azt alkalmaztam, hogy ha úttesten vagyok, akkor meneküljek onnan minél gyorsabban.

Ebben a városban is nagyon fejlett volt az infrastruktúra, a minimum útszélesség 4 sávnál kezdődött, de az átlag 8 volt. Szerencsések ilyen szempontból, mivel a magyar viszonyokhoz képest kevés autó így úgy ahogy elfér az utakon. Legjellemzőbb közlekedési eszközük az elektromos bicikli, aminek vezetői valószínűleg hírből már hallottak a KRESZ-ről, de csak mint valami szürreális fikcióról.